Szabadulj meg a nehezteléstől!

Bármelyik stádiumban is vagy most gyászodban, van pár dolog, amit mindenképpen tanácsos megtenned, ha tovább akarsz haladni a gyógyulás útján, ha szeretnél lelkileg kicsit megnyugodni.

Az egyik ilyen dolog a MEGBOCSÁTÁS.

Nagyon sok esetben gátolja a  felépülés folyamatát az, ha nem tudunk megbocsátani eltávozott szerettünknek valamiért, akár csak azért, mert elment , itt hagyott bennünket.

 Merülj most egy pár percre saját magadba és kérdezd meg lelkedet:

"Biztos, hogy nincs bennem egy elfojtott, keserű neheztelés iránta, amiért elment, amiért elhagyott engem?....

Igen, lehet, hogy nem vallod be magadnak sem, de hidd el, hogy van ez így. Nem kell keresgélnem a példákat, hisz én magam vagyok a példa erre.

Sokáig keresgéltem magamban, amíg rájöttem számos kínzó gondolatomra, és arra, hogy ezek konkrétan miből adódnak. A mély fájdalmam mögött bizony haragudtam és vádoltam, amiért hirtelen itthagyott, "minden előzetes figyelmeztetés nélkül". 

  Tehát nagyon fontos, hogy nézz mélyen magadba, és kérdezd meg magadtól:

„Teljesen megbocsátottam neki, hogy magamra hagyott engem ?”

 Ha így van, fogadd el a haragodat, neheztelésedet ( ettől még ugyanúgy szereted őt, ne legyen emiatt lelkiismeret furdalásod ! )

Ezektől az érzelmektől azonban meg kell szabadulni, mert ha teret nyitsz nekik, akkor nagyon sokáig, rossz esetben örökké kínozni fognak !

Itt van egy általam kipróbált és bevált módszer, hogyan tudsz ettől a haragtól, nehezteléstől megszabadulni.

http://egyedulmaradtam.blogspot.hu/2013/02/a-megbocsatas-gyakorlatahoz-n-em-kell.html

A gyász elviselése

Nagyon nehéz ilyen kényes témát megfelelő érzékenységgel érinteni, hiszen az ember legmélyebb, legbensőbb fájdalmát , a gyászt, a szeretett személy elvesztéséből adódó fájdalmat kell kifejezni, és lehetőség szerint enyhíteni, gyógyítani.

Amikor én magam kerültem a gyász és fájdalom állapotába, kétségbeesetten keresgéltem olyan lehetőségeket, olyan "lelki balzsamokat", melyek enyhíthetik a fájdalmamat és kicsit vigasztalnak, megnyugtatnak.
Sajnos meg kellett állapítanom, hogy a gyász témakörében igen kevés könyv született, ami igazán hasznos lenne, mivel a legtöbb, és bár kellő szakértelemmel íródtak, csak elvontan beszélnek a témáról, és gyakorlati tanácsot szinte egyáltalán nem adnak, hogy konkrétan mi az, ami a gyász elviselésében és földolgozásában segíthet.
Mintha mindenki tudná, hogy ezt hogyan kell kezelni, és konkrétan milyen lépések szükségesek ahhoz, hogy a fájdalom előbb enyhüljön, és a folyamat végére lelki békére találjunk.

Tudom, hogy ez pedig mennyire fontos lenne, hiszen ismerek olyan embert, aki sok év alatt sem tudta túltenni magát szerette halálán, és a mai napig nem tudott magára találni.
És ez, azt gondolom, már nem egészséges.

A fájdalomnak, a gyásznak megvan a maga "tartózkodási" ideje, és ha túl sokáig időzik, akkor más területtől veszi el az energiát, és egyszerűen csak azt vesszük észre, hogy egy helyben topogunk, nem gyógyul lelkünk, vagy legalábbis alig.

Én a saját gyászomat magam dolgoztam fel, teljesen egyedül, és úgy érzem, sikeresen. Az ehhez vezető utat részben magam , tulajdonképpen "kínomban" találtam ki, de a lényeg, hogy segítettek továbblépnem, és a gyász, fájdalom mára már teljesen eltűnt, helyébe a szeretet és megnyugvás érzése lépett.

Ezt szeretném neked kicsit átadni, továbbadni azokat a módszereket, lehetőségeket, melyek gyászodban segítenek neked is kicsit megnyugodni, és egy lassú, de biztonságos , lelki sérülésmentes gyógyuláshoz utat nyitni.

Sok szeretettel:

Katella

Üdvözlő, legelső blogbejegyzés

Nagyon sok szeretettel köszöntelek oldalamon!

Két éve veszítettem el a páromat, hirtelen, váratlanul. A sokkot, ami akkor ért, úgy éreztem, soha nem fogom tudni feldolgozni. Úgy éreztem, hogy minden elveszett számomra, semminek nincs már értelme, lelkem romokban hevert. A napjaim üressé váltak, nem tudtam, mit és hogyan legyen tovább.

Ha te most itt vagy ezen az oldalon, valószínű, hogy hasonló lelki viharban szenvedsz, és szeretnél egy kis békét, megnyugvást találni.
Én ebben szeretnék neked segíteni.

Mivel ez a probléma sajnos előbb utóbb minden embert megérint, fontosnak tartom, hogy ne legyen a gyász tabutéma, és ne egyedül kelljen megküzdened azzal, amihez segítséget is kaphatsz.

Ha nyitott vagy , és megvan benned az elhatározás és kellő erő ahhoz, hogy segíts magadon, akkor hidd el, jó esélyed van kilábalni a mély fájdalom bugyrából, és előbb utóbb meglátni a fénysugarat ott, ahol most azt gondolod, csak a sötétség van !

Elköteleztem magam amellett, hogy segítek neked a gyász, a fájdalom feldolgozásában, hiszen én már sajnos megtapasztaltam ennek minden lépcsőfokát.
Nem könnyű, ezt nem ígérem.
De igenis, hittel, erővel, bátorsággal meg tudod tenni.

NAGYON SOK SZERETETTEL KÍVÁNOK NEKED EHHEZ 

BÉKÉT, LELKIERŐT, ÉS HITET !