Senkivel nem osztod meg, mert egyrészt talán túl fájdalmas beszélni arról, ami történt,vagy mert nincs olyan valaki a környezetedben, aki megértene, vagy talán csak szégyelled a fájdalmadat, és inkább úgy csinálsz, mintha minden rendben lenne.
Pedig a lelkedben dúló fájdalmat nem szabad erőszakkal visszatoloncolni, mivel neked is jobb érzés lesz, ha találsz valakit, akivel megoszthatod a szomorú érzéseidet, átélt élményeidet.
A legjobb ezt az elhunyt szeretted legközelebbi hozzátartozóival tenni, hiszen ők ismerték, szerették, lehetnek közös emlékeitek, és beszélni róla kicsit olyan, mintha még ott lenne veletek, köztetek.
Tapasztalatom szerint ilyenkor az a baj, hogy mindenki magában fojtja azt, amit érez, azzal, hogy a gyászát majd ő egyedül feldolgozza. Talán te is így érzel, és igen, valóban egyedül te vagy az, akinek az elveszített múlt emlékén keresztül tovább kell siklanod, de mégis, ha bátran és elszántan megosztod az érzelmeidet mással, olyannal,akiben megbízol, esetleg kellemes, nem várt meglepetésben lehet részed.
Sokszor nem az van, amit gondolunk. Talán a jelek azt mutatják, hogy a másik illető nem akar erről beszélni, hogy nem kedvel téged, hogy esetleg vádol téged és neheztel rád, de sokszor ez nem más, mint egy tévhit. Sőt, akiről ezt feltételezed, talán csupán csak fél és ő sem meri kimutatni azt, amit valójában érez.
Pedig ez a gyógyulás első lépése, a kezdete, a kulcsa.
Menj oda ahhoz az emberhez, aki szintén gyászol, vagy hívd fel, hívd meg egy teára vagy kávéra, esetleg egy vacsorára, és kezdjetek el beszélgetni, nem kell a témát kerülgetni.
A láthatatlan kötelék összefog, érzéseket vált ki belőletek, közelebb kerültök egymáshoz és a végén egy feloldás lesz a részetek, egy simogató és megnyugtató összetartozás -érzés.
Egy rendhagyó, lélekmelengető segítő könyv, mely Neked
íródott, ha te is gyászolod szerettedet
és egyedül maradtál:
Ugyanennek a könyvnek az anyagát megrendelheted
E-könyv formájában
PDF formátumban
