Ez valahol vigasztaló, hisz látod, hogy mégiscsak TUDSZ
élni nélküle, másrészt kicsit ijesztő
is: TÉNYLEG tudsz élni nélküle?...
Igen, az élet – bármennyire elcsépelt közhely ez – mégiscsak
megy tovább, a vonat suhan tovább, és nem törődik azzal, hogy időközben ki
szállt ki idő előtt, és melyik állomáson…
A lényeg,. Hogy neked még ezen a vonaton kell maradnod – egyedül, remélhetőleg sokáig, egészségben, szeretetben, ahogy mindig is kívántad és
kívánod ezt magadnak és másoknak .
Kezdd hát az új évet felemelt fővel, és azzal a biztos tudattal, hogy kezelni tudod az
életedet, hisz eddig is megoldottad, még a legmélyebb fájdalmadat is képes
voltál túlélni, még akkor is, ha egy kicsit azért belehaltál…
Itt vagy mégis, élsz, továbbviszed az életedet, és hamarosan
egy újabb állomásra érkezel. Oda, ahol már zöldebb a fű, a virágszirmok
bársonyosak és illatosak. Ahol már a madarak énekét is meghallod, mert
kinyitottad a füledet az élet eléd táruló csodáira!
Élj így, és meglátod, a bánatod lassan felszívódik, mint a sűrű köd, és átadja helyét a Napnak, ami téged fog beragyogni aranyló sugaraival.
Egy rendhagyó, lélekmelengető segítő könyv, mely Neked íródott, ha te is gyászolod szerettedet és egyedül maradtál:
