Készülő könyvemnek, melyet a gyász feldolgozásáról és az újrakezdésről írok, kettős célja van:
Magának a halál szónak a képét és a
jelentését némileg
átírni a lelkünkben,legalább egy kicsikét félmosolyos árbocra engedve.
Emiatt is lesz a könyvben sok gyönyörű kép,
amiket direkt azért
választottam, hogy a fejedben kialakult
félelmetes halálkép kicsit
elfogadhatóbbá, megnyugtatóbbá változzon.
2.
Az intenzív, küszködős,önkínzó és romboló fájdalom egy rövid idő után lágyan átforduljon egy bölcsen elfogadó megértésbe, mosolygós szeretetbe, és a továbblépés természetes igényére.
Mindig is volt bennem egy vágy, hogy segítsek az embereknek
valamilyen
formában, de sokáig nem jöttem rá, hogyan,
és milyen területen tudnám ezt
megtenni.
Aztán idővel rájöttem, igaz, csak sok idő elteltével,
és ahhoz nekem
is igencsak le kellett merülnöm a mélybe…
Számos emberrel találkoztam életem
során, akik arról beszéltek
nekem, elveszítették szeretteiket , és utána sokáig
pszichiáterhez járnak
( hasztalanul) – mert képtelenek
voltak feldolgozni és elengedni őt .
Ragaszkodnak
hozzájuk , és a fájdalmukhoz is, mintha valamiért
félnének elengedni ezeket az
érzéseket.
Azt gondolom, hogy a fájdalmat egy darabig
( és csakis egy darabig ! )
igenis át és meg kell élni, nem lehet megúszni,
„elsinkófálni” , és nem is szabad!
Ha nem engeded először magadba, ha nem
teljes szíveddel a fájdalom felé fordulsz, minden egyes sejteddel megélve
azt, akkor utána nincs, amit elengedj, amitől utána szeretettel meg –és
fölszabadulj.
Tehát nem kell az érzéseket elnyomni .
Nem ez a cél.
A könyvben a gyász fázisainak szinte minden apró
részletét érintem, amin csak
egy ember végigmehet, és nagyon igyekszem olyan használható tanácsokat, segítő
lelki gyakorlatokat adni, melyekkel kicsit elviselhetőbbé válik a gyász, a
lelki fájdalom megélése, majd elengedése.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése