Ugyanaz a komor, elkeseredett arckifejezés, ugyanaz a fekete ruha, ugyanazok az érzések. Először azt hittem, újabb tragédia történt, de kiderült, hogy nem, hanem még mindig nem tudat túltenni magát a fájdalmon, a gyász érzésén, és azt mondta, semmivel sem jobb a lelkiállapota, mit fél éve volt.
Hát, - megvallom ősszintén - én kicsit ledöbbentem, mert tapasztaltaim szerint ennyi idő elteltével már a javulás legalább egy apró jelének látszania kellene. Ahogy beszélgettünk, ráébredtem, hogy valójában, ő nem is akarja, hogy jobban legyen. Persze nyilván akarja a tudatával, és ezt is mondja, de a lelke mélyén valami meggátolja abban, hogy továbblépjen, hogy legalább próbáljon meg akarni jobban lenni.
Nehéz helyzet, mert szerettem volna segíteni, de be kellett látnom, én itt csődöt mondtam. Nem lehet azon segíteni, aki csak a sötét szobában tapogatózik körbe-körbe, és nem halandó megkeresni az ajtót, hogy a legalább egy résnyire kinyissa.
Amellett nagyon sajnálom őt, mert ha agy folytatja, örökös boldogtalanságra lesz ítélve. Saját magát ítéli el ily módon, mintha nem érdemelné meg, hogy ne szenvedjen.
Talán lelkiismeret furdalása van, talán bűntudata, nem tudom. Nagyon mélyre kellene leásni ahhoz, hogy felfedezzük azt a gátat, ami útját állja annak, hogy kicsit derűsebb személettel nézze a világot.
A tanulság az, hogy EZT NEM SZABAD. Pontosan így nem szabad.
Kell, hogy legyen egy kis motiváció az életre, a saját egyéni boldogságod megtalálására. Erősnek kell lenni ebben a harcban, de csak az elején. Akkor nehéz igazán.
Ha már megtetted asz első lépést, a legelső erőfeszítéseket, a sors segít neked, hogy meglásd a következő apró csillagot, aztán a következőt, és a következőt....
Ne add fel saját magadat, mert a célod csakis az lehet, hogy erőd legjavából megküzdj a saját lelkedért, a saját boldogságodért...
- egy saját tapasztalatból íródott lelki segítő könyv Neked, ha szeretnél gyászodon túljutni
Az emberek nagyon kulonbozoek, es az ami egyiknek bevalik, az nem biztos hogy a masiknak is mukodni fog!
VálaszTörlésNem lehet receptet kiallitani, hogy igy kell a dolgokat csinalni es kesz, maskepp mar nem is mukodik vagy mukodhet.
Van olyan aki par ev utan vigan el van, van aki 2 ev utan is siman ugyanott.
Az is kerdes, hogy mennyire szerette az illeto a tarsat, mert vki talal mast helyette, es akar is talalni, valaki meg sose tud masra nezni,
es nem is akar senki mast se.
Plusz a egesz gyasz dolog az hit kerdese, hogy mit hisz az ember, mi van a halal utan.
Ha azt hiszi semmi es kesz vege mindennek, akkor valoszinu tul akar lepni a dolgokon, uj eletet kezdeni, es a tarsat csak emleknek vagyis multnak latja.
Aki viszont hiszi, hogy igen is van elet a halal utan, es ujra talalkozik ott a tarsaval,
az jovot lat benne, egy masik lehetoseget..persze egyaltalan nem lesz konnyu dolga, mert nem poen
nap mint nap azon lenni mikor mehetsz mar, mikor talalkoztok.
Egyik gondolkodas se rossz, csak nezopont kerdese.
Aki foldiesen gondolkodik annak lehet hogy nem is lenne jo olyan nem foldi temakat feszegetni, hogy halal utani elet
, aki meg "elszallt" az meg rosszul lenne attol, ha azzal jonnenek neki hogy kesz ennyi volt, es na lepj mar tovabb, kezdj mar uj eletet, stb.....
Fontos, hogy az illeto aki szenved az meg legyen ertve, el legyen fogadva, megha furcsan gondolkodik is.
Igazabol csakis igy lehet valakinek segiteni.